Azt mondják, a szerelem vak. Igen, lehet, hogy a köznapi értelemben az. Ilyenkor a belső látásod tűpontossá válik és csak a lényegre figyelsz, a másik ember lényegére. Nem látod honnan jött, mi a háttere, ki a családja, mit gondol róla a tiéd vagy akár a barátaid: csak halhatatlan lelke egyszeri, mélységes szépségét látod. Ha úgy vesszük, a szerelmes ember a legjózanabb realista. Azt látja, ami bennünk egyedül maradandó. A többivel pedig nagyvonalúan nem foglalkozik.