interjú a rendezőkkel

A magyar rövidfilm- és játékfilmgyártás ezredforduló környéki fellendülésének meghatározó szereplőjéről, egy többszáz kísérleti- és kisjátékfilmet gyártó, valódi alkotóműhelyről van szó. Az Inforg Stúdió kisfilmjei annak bizonyítékai, hogy a szabadság, a formai korlátok szinte teljes hiánya az, ami a kreativitásnak a legszélesebb teret engedi. A kisfilm a mozgóképi gondolat haute couture-je: nem kötik a konfekció szabályai, a moziműsor idősávjai, csak a gondolat, a kreativitás és az épp rendelkezésre álló pénz mennyisége szabhat határt, de ez utóbbi nem feltétlenül jelent korlátot, hiszen kevesebb pénzből egy másik, a mérethez igazított gondolat ugyanúgy, igényesen és sikeresen megvalósítható. Az Inforg Stúdió egész történetének egyik mozgatórugója éppen a kisfilm és nagyfilm közti dinamika, építkezés a kicsiktől a nagyokig. A sok-sok, fesztivál díjakban és a közönség rajongásában is kifejeződő sikert, a sikeres kisfilmesekből sikeres játékfilmrendezőket faragó organikus fejlődést látva kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy az Inforg Stúdió az ezredforduló egyik legmeghatározóbb filmes műhelye volt. Egy igazi csapat, ahol a film iránt elkötelezett alkotók összejöttek, támaszra és biztatásra találtak, segítséget kaptak ahhoz, hogy bármily fura is egy ötlet, film legyen belőle, hogy ami elkészült, ne maradjon láthatatlan, ami értékes, ne maradjon folytatás nélkül. A magyar film nagy vesztesége, hogy ez a csapat feloszlott, a műhely egykori formájában megszűnt.

Vincze Teréz, részlet a kiállítás katalógusához megjelent tanulmányából: A Mozgóképi gondolat haute couture-je, 108. oldal

A kiállítás kapcsán portréfilmek készültek az Inforg Studió filmrendezőivel, Bodó Viktor, Bódis Krisztina, Buvári Tamás, Dési András György, Móray Gábor, Felméri Cecília, Fliegauf Benedek, Iványi Marcell, Kardos Sándor, Kálmánchelyi Zoltán, Stefanovics Angéla, Végh Zsolt, Kenyeres Bálint, Lakatos Róbert, Muhi András, Muhi András Pires, Oláh Lehel, Politzer Péter, Sárosi Anita, Szaladják István, Till Attila, Varga Ágota, Vécsei Márton, Vranik Roland, amelyekből megtudhatjuk, mit jelentett a 2000-es években induló generáció számára ennek a virágzó filmes műhelynek a létezése, szellemisége. Az Inforg stúdió születéséről Hartai László, Muhi Klára és Muhi András beszél. A Nemes-Jeles Lászlóval készített interjú a kiállításon tekinthető meg.

A portréfilmeket Kapronczai Erika filmrendező készítette 2021 nyarán.

A portréfilmek kísérő szövegeit írta Iványi-Bitter Brigitta PhD, a kiállítás kurátora.

Bódis Kriszta

Bódis Kriszta, filmrendező, író, társadalmi aktivista is az Inforg Stúdióban találta meg azt a nyitott, érdeklődő producert a 2000-es években, aki lehetővé tette, hogy el tudja készíteni bátor dokumentumfilmjeit, amelyek a társadalom perifériájára szorított emberekkel, elhallgatott tabu témákkal foglalkoztak. Így a Falusi románc – meleg szerelem (2007) című dokumentumfilmjében az LMBTQ közösségek és a romákkal szembeni előítéletek egyaránt kihívás elé kerülnek. A leánykereskedelmet feltáró Rabszolgavásár I és II (2002-2003) című dokumentumfilmjei is a kiszolgáltatott fiatal magyar nők életét mutatják meg hétköznapjaik feltárásával. Bódis Kriszta az Inforg Stúdió többszörös díjnyertes dokumentumfilm rendezője, aki 2010 után is sikeresen folytatja alkotói és aktivista életművét, utóbbi a Van Helyed Alapítvány keretei között zajlik.

Bodó Viktor

Bodó Viktor a Citromfej (2001) című kisjátékfilmjének készítése során kapcsolódott be az Inforg Stúdió éppen induló életébe. Ezt a kezdeti hőskorszakot idézi fel, miközben megtudjuk milyen sokat jelent egy induló alkotónak ha a producer nyitottan, érdeklődve és támogató szellemiséggel áll hozzá a kibontakozó új filmterv megvalósításához. Felidézi két fontos emlékét, egyrészt ahogy Muhi András “merész filmes állítás” megjegyzése egyik kísérleti filmjének megtekintése során egyszerre nevetteti meg és bíztatja, illetve hogy megfigyelte ahogy a producer nagyméretű asztali naptárat hord magánál, természetesen alaposan megtöltve feladatokkal és találkozókkal.

Buvári Tamás

Buvári Tamás a 2000-es évek elején kapcsolódott az Inforghoz, első filmje a Várjá Vlagyimir egy fekete-fehér Godot-adaptáció, majd 2004-ben készítette el Posztkatona című rövidfilmjét, ami elnyerte a magyar filmkritikusok díját és a Velencei Filmfesztiválon is versenyfilmként szerepelt. Buvárinak is sokat jelentett, hogy a magányos filmkészítő létből kilépve egy új filmes közélethez és egy filmes műhely közösségéhez kapcsolódhatott az Inforg Stúdióban. Megtudhatjuk tőle milyen fontos volt a rendezők számára az Inforg producerének nyitott és támogató hozzállása.

Dési András György

Dési András György és Móray Gábor alkotópáros évtizedek óta együtt készítik filmjeiket. Megtudhatjuk tőlük miért jó együtt dolgozni a forgatókönyvtől a forgatáson át a film utómunkálatainak ellenőrzéséig. 2003-ban az Inforg Stúdióban készült örökzöld filmjük A Pofon, amely egy kiváló forgatókönyvön alapuló kiválóan leforgatott fekete-fehér rövidfilm a 2000-es évek társadalmi feszültségeinek mély pszichológiai ábrázolásával Anger Zsolt és Mucsi Zoltán emlékezetes szereplésével. 2004-ben készítették Jocó című rövidfilmjüket, ami egy kistelepülésen élő rendőr életébe vezet be édes-bús humorával.

Felméri Cecília

Felméri Cecília az erdélyi filmkészítők kultúrájával színesítette az Inforg palettáját. Egypercesek című korai remeke már 2007-ben az Inforgban készült és rögtön több díjat is kapott. 2008-ban készítette az Inforg keretei között Kakukk című rövidfilmjét, ami különleges humorral és érzékenységgel vezeti be a nézőt egy szerelmi háromszög történeten keresztül Erdély világába. Filmje szerepelt a Varsói Filmfesztiválon, megnyerte a kolozsvári filmfesztivál fődíját, és a Magyar Filmszemlén is elnyerte az Országos Diákzsűri és az Edupress díját a legígéretesebb fiatal tehetségnek. Legutóbbi játékfilmjét, Spirál címmel 2021-ben mutatták be.

Fliegauf Bence

Fliegauf Benedek az Inforg Stúdió zászlóshajója volt a 2000-es években. Miután elutasították felvételijét az SZFE-n, az Inforg befogadta film-kezdeményezéseit és ő kiválóan megmutatta hogy a tehetség és az elkötelezettség megtalálja a maga útját. Beszélő fejek című filmje hat hétköznapi történetet mesél el, ami a korszak Budapesti életét időkapszulaként őrzi magában. Első filmjével megnyerte a 33. magyar Filmszemle kísérleti film fődíját. Ennek kiteljesedése lett a 2003-ban bemutatott Rengeteg című játékfilmje, amely több Inforgos alkotó számára is meghatározó, korszakalkotó műként jött át. Ezzel Fliegauf megnyerte az 53. Berlini Filmfesztivál Wolfgang Staudte díját, a magyar Filmszemle diákzsűri és produceri díját, a Filmkritikusok díját, és ez kapta a magyar jelölést az Oscar díjra. Dealer című filmje remekül komponált történetet mesél el egy kábítószerkereskedő fiatal férfi nyomasztó és tragikus életéről és haláláról. Fliegauf igen termékeny volt dokumentumfilmek és rövidfilmek terén is az Inforgban: Csillogás, Hypnos, Sor, Pörgés című filmjei a korszak fontos lenyomatai. Tejút című 2008-as ambient-filmje a lassú film trend kiemelkedő műve, amely megnyerte a 60. Locarnoi Filmfesztivál Arany Leopárd díját.

Hartai László

Az Inforg Stúdió születése – az alapítók: Hartai László, Muhi András és Muhi Klára. Az Inforg brand megalapozása visszanyúlik a 90-es évekre, ahol három értelmiségi, aki a filmkészítés legmagasabb szintű hagyománya iránt elkötelezett keresi az utakat, amin érdemes elindulni, továbbmenni. Ebben a portréfilmben választ kaphatunk arra, hogy milyen volt az 1989-es rendszerváltás után elindulni a közszféra felől a magánszférában, a járt utakat járatlanra cserélve rizikót vállalni és produceri, vagy éppen filmoktatási feladatokat felvállalni Magyarországon.

Iványi Marcell

Iványi Marcell 2006-ban készítette el az Inforg Stúdióban Ballada című kisjátékfilmjét. Ez a minimalista film egy festmény-hátterek által létrehozott, animációs filmekre emlékeztető látványvilágban mesél el egy balladára emlékeztető történetet. A filmet egy Bertolucci által is idézett híres (Giuseppe Pellizza da Volpedo Il Quarto Stato, 1989-1901) olasz festmény inspirálta, ami a milánói parasztfelkelést szimbolizálja. A film ennek a festménynek a karaktereit bontja ki egy fiktív történetben. A film szerepelt a Velencei Filmfesztivál versenyprogramjában.
Marcell munkájának van produceri és színházas dimenziója is, és nagy álma egy állandó csapat, akikkel közösen lehet projekteket csinálni.

Kardos Sándor

Kardos Sándor az Inforg Stúdió legnevezetesebb kísérleti rövidfilmjeit készítette el. 2005-ös Résfilm című rövidfilmjében egy japán novellát adaptált egy réskamera segítségével ami a teret, időben mutatja. Kardos innovatív módon állt hozzá a kamerával történő térábrázoláshoz és sikerrel megépített egy olyan kamerát, amivel 360 fokban tudta ábrázolni a teret. 2009-ben készült Átváltozás című rövidfilmje hasonló operatőri munkával készült egy 6 objektívből és a mögöttük elhelyezkedő CCd lapkákból álló kamerával, Kafka könyvének adaptációjaként. Tekintettel arra, hogy a műszer sokban hasonlít egy rovar szeméhez, Kafka történetét elejétől a végéig egy bogár szubjektív szempontjából dolgozza fel.

Kálmánchelyi Zoltán

Kálmánchelyi Zoltán, Stefanovics Angéla, Végh Zsolt, ők az Inforg Stúdió emblematikus alkotóhármasa, akik végtelen humorral és lelkesedéssel vetették bele magukat a filmkészítésbe az Inforg Stúdió keretein belül. Az ő nevükhöz köthető a stúdió egyik első legismertebb és leghosszabb ideig budapesti moziműsoron tartott rövidfilmje az uristen@menny.hu, amely 2000-ben, az Inforg indulásakor készült és meg is nyerte a Magyar Filmszemle kisjátékfilmes fődíját (megosztott fődíj). Ahogy akkoriban a szerzők fogalmaztak: “A történet itt és most játszódik kis hazánkban, ahol még az Isten sem tud kiigazodni.” 2001-ben mutatták be a “Legkisebb film a legnagyobb magyarról avagy ha nincs kéz, nincs csoki” című rövidfilmjüket, ami a kor filmes közéletét megosztó gigaprodukcióra (Hídember) reflektál. Egészestés játékfilmjük a Libiomfi (2003), amely szórakoztatóan mutatja be az őrült színházi rendező történetét. A film műfaját a stúdió korabeli katalógusa tragikomikus szoció-mese-musicalnek nevezte. A Libiomfi elnyerte a 34. magyar Filmszemle legjobb férfi színész díját, a diákzsűri különdíját és a legjobb producer díjat.

Kenyeres Bálint

Kenyeres Bálintot sokan talán Fliegauf Bence Rengeteg című 2003-as filmjében látták először, mint szereplőt. Kenyeres azonban maga is filmrendező és nevéhez fűződik az Inforg Stúdió egyik nagy sikerű alkotása a Before Dawn című rövidfilm, amely 2006-ban elnyerte az Európai Filmakadémia legjobb kisfilmnek járó díját, a Sundance filmfesztiválon pedig elismerő oklevelet kapott, versenyfilm volt Cannes-ban és Karlovy Vary-ban is. A film stábtagjai Erdély Mátyás operatőr, Politzer Péter vágó, Zányi Tamás hangmérnök. A Before Dawn című film poétikus, lassú egysnittes film, amiben a történet lassan mutatja meg magát a búzamezők egyhangúságában, ám annál hirtelenebb dráma alakul ki egy magányos teherautó érkezésével. Technikailag igen magas színtű, vizuálisan kiválóan komponált művet láthatunk Kenyerestől.

Lakatos Róbert

Lakatos Róbert Erdélyben élő filmrendező karrierje kezdetén megtalálta az Inforg Stúdiót, ahol egy szakmailag előrevivő környezetet talált, amelynek köszönhetően több sikeres rövid- és dokumentumfilmet is készített 2000-2010 között a stúdióban. Csendország (2002) című dokumentumfilmje elnyerte a filmkritikusok díját. A kolozsvári rendezőt univerzális emberi problémák, egyedi belső világok és a gyimesi hiedelmek bemutatása egyaránt foglalkoztatta. Ördögtérgye című 2004-ben készült rövidfilmje Filmszemlét nyert kisjátékfilm kategóriában. Bahrtalo! Jó Szerencsét! című 2008-as játékfilmje Karlovy Varyban nyert (Europa Cinemas Label East of the West) díjat.

Móray Gábor

Dési András György és Móray Gábor alkotópáros évtizedek óta együtt készítik filmjeiket. Megtudhatjuk tőlük miért jó együtt dolgozni a forgatókönyvtől a forgatáson át a film utómunkálatainak ellenőrzéséig. 2003-ban az Inforg Stúdióban készült örökzöld filmjük A Pofon, amely egy kiváló forgatókönyvön alapuló kiválóan leforgatott fekete-fehér rövidfilm a 2000-es évek társadalmi feszültségeinek mély pszichológiai ábrázolásával Anger Zsolt és Mucsi Zoltán emlékezetes szereplésével. 2004-ben készítették Jocó című rövidfilmjüket, ami egy kistelepülésen élő rendőr életébe vezet be édes-bús humorával.

Muhi András

Muhi András, az Inforg stúdióvezető producere, aki 2000-től kezdve tudatosan, elkötelezetten építette a stúdió rendezői karát meritokratikus alapokon. Programjában a tehetségek felfedezése és a karrierindító lehetőségek megteremtése szerepelt, azzal a határozott profillal, hogy a 2000-es években induló új magyar tehetségek iskolázottságtól függetlenül filmezési lehetőséget kapjanak. Mindemellett kiváló kapcsolatokat ápolt a magyar film idősebb generációival is, akik sok esetben a stúdió edukációs programjában szerepeltek (Herskó, Jancsó). Muhi András egy új ökoszisztémát épített a 2000-es évekbeli stúdióban, amelyben összekapcsolódott a filmkészítés legjobb magyar hagyományainak átemelése az új generáció tevékenységébe valamint a nemzetközi filmes network kiépítése koprodukciók és sikeres nemzetközi filmfesztivál szereplések révén. Muhi András az egyik első olyan producer az 1989-es rendszerváltás után, aki önálló feladatkijelöléssel, határozott profilú stúdióépítéssel és programadó értékrendszerrel megalapozta a magyar produceri pozíció kialakítását, hiszen ne felejtsük el, hogy az új rendszerben még nem létezett intézményi producer képzés vagy éppen produceri munkaleírás.
Az Inforg stúdió színes palettája lefedte a korszak Budapesti életérzését, Muhi András rajta tartotta a kezét a város kreatív ütőerén.

Muhi András Pires

Muhi András Pires producer, rendező, akinek legutóbbi dokumentumfilmje Szilágyi Áronról nagy sikert aratott, bevezet minket az Inforg Stúdió producerének családi életébe is. Megtudhatjuk tőle, hogy milyen beleszületni egy produceri családi vállalkozásba, ahol a szülők és a gyerekek egyaránt a magas színvonalú filmkészítés iránt köteleződnek el. Nagy hatással volt egész életére az Inforg-jelenség, az Inforg rendezők és operatőrök világa, édesapja Muhi András viszonyulása a filmkészítőkhöz és hozzá.

Muhi Klára

Az Inforg Stúdió születése – az alapítók: Hartai László, Muhi András és Muhi Klára. Az Inforg brand megalapozása visszanyúlik a 90-es évekre, ahol három értelmiségi, aki a filmkészítés legmagasabb szintű hagyománya iránt elkötelezett keresi az utakat, amin érdemes elindulni, továbbmenni. Ebben a portréfilmben választ kaphatunk arra, hogy milyen volt az 1989-es rendszerváltás után elindulni a közszféra felől a magánszférában, a járt utakat járatlanra cserélve rizikót vállalni és produceri, vagy éppen filmoktatási feladatokat felvállalni Magyarországon.

Oláh Lehel

Oláh Lehel az Inforg Stúdió egyik legtöbb filmet készítő alkotója, akik kezdetektől jelen volt a stúdió életében. 2001-ben a producer Muhi András neki adta egyik kedvenc témáját, a csepeli gyár korábbi igazgatójaként figyelt fel a nagy zenekari próbaéletre a gyár óvóhely-katakombáiban. Oláh örömmel nyúlt a témához Zenésműszak című dokumentumfilmjében megörökítette, hogyan játszik 30 zenekar 19 óvóhelyen esténként, miközben a gyárban folyik az éjszakai műszak. Az underground zenei szintér feldolgozásának folytatásaként született meg Dixi című dokumentumfilmje 2004-ben, amelyben a korszak emblematikus underground figuráját örökíti meg érzékeny portrékban, pótolhatatlan kordokumentumban. Szintén 2004-ben készült Gubera című dokumentumfilmje egy budapesti lomtalanítást jár végig kerületről kerületre, amire a rendező maga mint szocio-ródmúvi hivatkozik. 2006-os Ünnepek című dokumentumfilmje egy szubjektív szemle egy év hivatalos ünnepnapjainak fennkölt és profán budapesti pillanataiból, sok zenével fűszerezve. Oláh fikciós filmekkel is kísérletezett, egyik legismertebb, sokat vetített munkája az Öt után hat előtt című romantikus rövidfilmje, amely egy házasságtörés képzelt és valódi történetét meséli el 16 percben. Korábbi rövidfilmjei hasonlóan szerelmi témájúak mint pl a Horribile Dictu (2000) vagy a Kártevők (2000).

Politzer Péter

Politzer Péter az Inforg Stúdió pillére, aki igen sok film vágója miközben saját maga is rendezett. Vágóként jegyzi Kenyeres és Nemes Jeles rövidfilmjeit, Kispál Attila A fény ösvényei című játékfilmjét, Kardos Résfilmjét és Átváltozását, a Libiomfit – csak hogy néhány példát említsünk a sok közül. Rendezőként is kiemelkedő filmeket jegyez: 2003-ban készítette el Gránátok című háborús témájú rövidfilmjét, amely elszórtan bujkáló lázadók karhatalmi levadászásáról szól. A feszült drámai pillanatok dramaturgiája valamint az egészen kiváló technikai megoldásoknak is köszönhetően a film a Cannes-i filmfesztiválon versenyzett és elnyerte a 34. Magyar Filmszemle kisjátékfilm rendezői díját. 2006-ban készítette a stúdió egyik legdrágább rövidfilmjét Csendes éj címmel, ami egy karácsony esti történetet dolgoz fel. Háborús atmoszféra a sűrű erdőben, ahol egy magányos erdészházban rejtélyes dolgok történnek Vajdai Vilmos főszereplésével. A film elnyerte a Houstoni Worldfest Ezüst Remi-díját.

Sárosi Anita

Sárosi Anita médiaművész, designer, kísérleti filmeket készített az Inforg Stúdióban. Avatar című 2005-ös rövidfilmjét, amely egyúttal egy médiaművészeti installációban is szerepelt a budapesti c3 Galériéban, digitális animációval készítette az MTA Sztaki és a C3 technikai támogatásával. Bár a Second life videojáték már kezdett elég népszerűvé válni, az avatarok akkoriban még nem voltak olyan evidens részei a mindennapoknak, mint a 2020-as évtizedben. Ezért maga a témaválasztás és annak feldolgozása is felér egy jövőkutatással. Anita így írt erről a stúdió katalógusában: “Én úgy döntöttem, hogy belemegyek a virtuális térbe és elkészítem a saját avataromat, azoknak a technikai eszközöknek a segítségével, amelyek lehetőséget teremtenek számunkra, hogy megteremtsük azt a valóságot, amit magunknak választunk.”

Stefanovics Angéla

Stefanovics Angéla, Kálmánchelyi Zoltán, Végh Zsolt, ők az Inforg Stúdió emblematikus alkotóhármasa, akik végtelen humorral és lelkesedéssel vetették bele magukat a filmkészítésbe az Inforg Stúdió keretein belül. Az ő nevükhöz köthető a stúdió egyik első legismertebb és leghosszabb ideig budapesti moziműsoron tartott rövidfilmje az uristen@menny.hu, amely 2000-ben, az Inforg indulásakor készült és meg is nyerte a Magyar Filmszemle kisjátékfilmes fődíját (megosztott fődíj). Ahogy akkoriban a szerzők fogalmaztak: “A történet itt és most játszódik kis hazánkban, ahol még az Isten sem tud kiigazodni.” 2001-ben mutatták be a “Legkisebb film a legnagyobb magyarról avagy ha nincs kéz, nincs csoki” című rövidfilmjüket, ami a kor filmes közéletét megosztó gigaprodukcióra (Hídember) reflektál. Egészestés játékfilmjük a Libiomfi (2003), amely szórakoztatóan mutatja be az őrült színházi rendező történetét. A film műfaját a stúdió korabeli katalógusa tragikomikus szoció-mese-musicalnek nevezte. A Libiomfi elnyerte a 34. magyar Filmszemle legjobb férfi színész díját, a diákzsűri különdíját és a legjobb producer díjat.

Szaladják István

Szaladják István rendező-operatőr fontos tagja volt a stúdiónak. Különösen nagy szerepe volt az indulásnál, hiszen a stúdió első díjnyertes filmjét ő készítette Aranymadár címmel. A filmterv annyira lenyűgözte a producert, hogy egyre inspiráltabbá vált egy nagyobb lélegzetű fekete-fehér kisjátékfilm létrehozására. A filmben eredetileg többezer fotófestmény is szerepelt volna, de ez végül nem került megvalósításra, viszont kimagasló operatőri és rendezői munkával Szaladják elérte hogy a 35 mm-es filmre forgatott anyag végül egy poétikus, filozofikus műve váljon, amely az emberi élet örökzöld filozófiai kérdéseivel foglalkozik.Egy középkori idézetet választva valóban archaikus hangulatú filmet hozott létre, amely egy keresztes lovag belső monológját nyitja meg a néző előtt.
Madárszabadító, felhő, szél című 2006-os játékfilmje hasonlóan melankólikus, filozofikus film, mint az Aranymadár.
Szaladják István egyébként több Inforg film operatőreként is jelentős szakmai pillére volt a stúdiónak, így például közreműködött ezekben a filmekben: Zárás (2000), Alexandriai dohányból (2000),Gránátok (2004), Csendes éj (2006).

Till Attila

Till Attila médiaművész és műsorvezető évtizedek óta filmrendezőként is aktív. 2008-ban készült Pánik című filmje egy akkoriban Magyarországon még keveset tárgyalt pszichés problémával foglalkozott, a felsővezetői burn-out és pánikbetegség témáját dolgozta fel. Főszereplője Zsuzsi (Gubik Ági), aki harmincéves korára befutott PR igazgató lett, anyagi céljait elérve, akár boldog is lehetne, de egy nap beüt a pánik-roham. Ennek a betegségnek az éppen kialakulóban lévő, képlékeny kezelési módszeréről szól a film bonyodalma és egyúttal a szigorú orvosi protokollt mellőző elbánás édes-bús izgalmairól és veszélyeiről is szól.

Varga Ágota

Varga Ágota több fontos és mélyenszántó dokumentumfilmet készített az Inforg Stúdió égisze alatt. Fedőszáma MN 1480 (2009) a kommunista idők titkos harcászati rakéta dandárjáról szól. A csolnoki rabtábor (2007) című filmje 2000 politikai rab életéről szól, akik az 1956-os forradalomhoz kapcsolódva szabadultak ki, majd a 70-es években eltüntették a nyomokat. Leszármazottak (2005) című dokumentumfilmje feltárja hogyan viszonyulnak apjukhoz illetve nagyapjukhoz a magyar zsidók gettóba zárását és koncentrációs táborba hurcolását vezető belügyi államtitkár leszármazottai. Jó Szerencsét emberek! (2006), Akác utca (2004), A költőnő és a bányász (2004) című filmek főleg a roma származásuk miatt szegregáltan, hátrányos helyzetben élő vidéki emberek portréját festi fel. A kiállításon bemutatásra kerülő Szemünk fénye című dokumentumfilm nem tartozik a politikai témájú feltáró munkák közé. Két vak emberről szól, akik gyermeket vállaltak. A kamera pedig heteken át szüntelenül követi ennek a három embernek a különös, megrázó együttesét, amiből megtudhatjuk milyen szociális és fizikai támogatással tudtak élni a halmozottan hátrányos helyzetű fiatal családok Magyarországon a 2000-es években.

Vécsei Márton

Vécsei Márton képzőművészeti tanulmányait Maurer Dóra, a világhírű kísérleti filmes osztályában folytatta majd a Színművészeti Főiskolán a fikciós filmek alkotómunkája érdekelte. Dokumentumfilmeket készített Erdélyben, kiemelkedő Messzitávol című filmje, amelynek készítése során az adott pillanatban létrejövő spontán varázslatos helyzet megragadására törekszik. A fikciós játékfilmek készítése mindig is érdekelte. Szenvedélye a dokumentumfilmrendezés és az operatőri munka kombinálása. Az Inforg műhely szellemisége nagy hatással volt rá is, értékét ma is kiemelkedőnek tartja.

Végh Zsolt

Végh Zsolt, Kálmánchelyi Zoltán, Stefanovics Angéla ők az Inforg Stúdió emblematikus alkotóhármasa, akik végtelen humorral és lelkesedéssel vetették bele magukat a filmkészítésbe az Inforg Stúdió keretein belül. Az ő nevükhöz köthető a stúdió egyik első legismertebb és leghosszabb ideig budapesti moziműsoron tartott rövidfilmje az uristen@menny.hu, amely 2000-ben, az Inforg indulásakor készült és meg is nyerte a Magyar Filmszemle kisjátékfilmes fődíját (megosztott fődíj). Ahogy akkoriban a szerzők fogalmaztak: “A történet itt és most játszódik kis hazánkban, ahol még az Isten sem tud kiigazodni.” 2001-ben mutatták be a “Legkisebb film a legnagyobb magyarról avagy ha nincs kéz, nincs csoki” című rövidfilmjüket, ami a kor filmes közéletét megosztó gigaprodukcióra (Hídember) reflektál. Egészestés játékfilmjük a Libiomfi (2003), amely szórakoztatóan mutatja be az őrült színházi rendező történetét. A film műfaját a stúdió korabeli katalógusa tragikomikus szoció-mese-musicalnek nevezte. A Libiomfi elnyerte a 34. magyar Filmszemle legjobb férfi színész díját, a diákzsűri különdíját és a legjobb producer díjat.

Vranik Roland

Vranik Roland az Inforgban készítette el egyik első fontos játékfilmjét. Fekete kefe című filmjét Pohárnok Gergellyel együtt készítette Muhi András, a Filmteam és a Filmpartners együttműködésében. A szórakoztatóan ügyetlenkedő kéményseprő négyesről szóló filmben átérezhetjük a 2000-es évek fiatal generációjának életélményét, a bizonytalanságban és kiszámíthatatlanságban rejlő szürreális hétköznapok humorát. A film egy nap története. Van benne kéményseprés, tartozás, szerencsejáték, kocsma, kecske és tudatmódosító szer. Szerethető karakterek, remek színészi munka és színvonalas operatőri teljesítmény jellemzi a filmet. Vranik ebben az interjúban arról is vall, hogy a filmkészítés egyfajta kényszer, egy olyan belső indíttatás, amit nem támogat a biztos siker igézete és azt is megtudhatjuk tőle milyen az ideális filmtámogatási rendszer a rendező nézőpontjából.

Keresés