Egy aprócska falu Marokkóban, sivatag és civilizáció határán. Merzugától délre már csak kiszáradt oázisokat, homoklepte földházakat és a dűnék végtelenjét látni. A merzugaiak napi kapcsolatban vannak a Szaharával. Elszigetelten élnek, de nem elzárkózva. Szép lassan csordogál itt az idő, meleg van, csend, s puha homok a cipőben. Hűsölgetnek ezeréves kunyhóikban, elmerülnek az őrületes napsütésben, tevegélnek a sivatag mélyén. A filmben ők mesélnek Szaharáról, tevéről, arról, mi történik, mikor semmi sem történik, mit csinálnak, mikor tombol a homokvihar, és az unalom szele a házba is befúj.