Egy dunántúli kis mezőváros CS-házainak udvarán 10-12 éve sorra gyűlnek a nyugaton csak lomként kezelt, magyarok számára „hőn áhított” műszaki cikkek, sílécek, kerékpárok. A település cigány közössége alapvetően a „lomizásból” él, azaz nyugatról lomként kezelt kincseket hoz be, majd keletre értékes használt cikkekként adja tovább.